Úgy tűnik, hogy gazdátlan a romániai magyar közoktatás. Mindenütt a nemtörődömség, a hanyagság, a felelősség hiánya és az ebből fakadó káosz és züllés tapasztalható. Csekéné Kolcsár Irén kifejtette, mit ért ezen. Nyáron hírül adta az újság, hogy "halomra buktak" a tanárok. A tanárok egész nyáron nem pihenhettek, mert hol vizsgáztattak, hol őket vizsgáztatták. A tanfelügyelők próbálták lehetőleg emberségesen helyreigazítani a tanárok számítógépes elhelyezése okozta károkat. Szakképzett tanárok maradnak állás nélkül százszámra, hogy majd egyéves szerződéssel valakik kényükre-kedvükre tegyék őket egyik helyről a másikra. Falvak tucatjai kezdik úgy az új tanévet, hogy egyetlen szaktanár sincs. Magyar szakos sem, a székelyföldi falvakban pedig évek óta hiányoznak a román szakos tanárok. A magyar nyelvi feladványsorozattal kapcsolatos botrány minden évben megismétlődik. Legutóbb a paródiával volt probléma: a nyolcadikosok tantervében nem szerepel a paródia, mint műfaji meghatározás. Nem működik a kommunikáció a minisztérium felelős szakemberei, a tanfelügyelőség és a magyartanárok között. – A képességeik megfelelő vizsgálata nélkül kerülnek szakiskolába és inasiskolába azok a diákok, akik elhasalnak a képességvizsgán. Megpecsételődik a sorsuk, ők lesznek az alulképzettek. A szórványban a szakiskolák működése átláthatatlan. Magyar nyelvűként hirdetik meg ugyan az osztályokat, de románul tanítják a szakmát. (A vallásórát is ortodox pap tartja a református és katolikus gyermekeknek.) /Csekéné Kolcsár Irén: Tanév eleji helóta gondolatok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
2004. december 7.
Csökken a lélekszám, a falvakban bezárt iskolák, magányos templomok és kaszálatlan temetők. Elvándorolnak a fiatalok. Jönnek majd az új honfoglalók Magyarországon beérett a Ratkó-törvény elembertelenítő hatása, Erdélyben pedig Ceausescu népszaporító diktatúrájának züllesztése. A hagyományok eltorzítása miatt elveszett a kisközösségek megtartó ereje. Mára már a magyar települések zömében több a temetés, mint a keresztelő. Megfogyatkozott a család nemzetépítő, pszichés energiája, állapította meg Csekéné Kolcsár Irén. Súlyos gond az alkoholizmus. Újra terjed a tébécé. Hullámokban ismétlődnek az öngyilkosságok. A válaszkeresés szándékával indult az Áldás-Népesség mozgalom. Újra kell szerveznünk önmagunkat, jelezte a cikkíró. Írjanak ki a falusi fiatal értelmiségiek számára otthonteremtő pályázatokat, javasolta. /Csekéné Kolcsár Irén: Áldatlan állapotaink. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./
2004. december 15.
Nem könnyű szembesülni az érdekből elkövetett nemzetellenes aljasságokkal, írta Csekéné Kolcsár Irén. Amikor a baloldal kijelenti, hogy az ország gazdasága nem bírja el a további terheléseket. A nagycsaládból sem dobnak ki az ablakon két-három fölösleges gyermeket, mert úgymond azok nem fértek bele a költségvetésbe. A hozzászóló Magyarországon utaztában látta azt a mérhetetlen nyomort, amelybe beletaszította a felemás rendszerváltás a magyarok millióit. Megtapasztalta „a primitív és nemzetietlen tudatlanságot, ami miatt újra kormányozhatnak a rendszerváltás (?) nyertesei, Rákosi pajtás fiatal utódai”. Ők jobban tudják, hogy mi jó a kisebbségbe kényszerített magyaroknak. „Tudja ezt Gyurcsány pajti és Iliescu elvtárs. Mi itthon bozgorok vagyunk, túl meg büdös oláhok.” A magyarországiak nem tudják, hogy a magyar diákokkal azt énekeltetik december elsején, a nagynemzeti ünnepen, hogy Noi suntem romani, noi suntem romani! (Mi románok vagyunk, mi románok vagyunk...), és megfenyítik a magyar pedagógusokat, akik menekülnek a megtiszteltetés elől. „Mindig kéznél van a hatalmon levőknek a szolgálatos ellenség. Teszem azt, a földbirtokos osztály, a vidéki parasztság és a fővárosi lakosság, a polgári-kispolgári csökevény, a harácsoló kulák, az erdélyi kétkezi munkás.” /Csekéné Kolcsár Irén: Egy anyabozgor közbekiabálása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2006. január 21.
Kolozsváron a Brancusi Iskolában Bartha Kinga, a magyar tagozatért felelős aligazgatónő az ősszel versenyvizsgázott sikeresen erre, a két évig befagyasztott magyar aligazgatói állásra. Ő a fáradhatatlan tanár. Évekig járt Magyarlónáról Kolozsvárra és közben remek biológia órákat tartott, versenyeket, kirándulásokat szervezett. Tanítványai nyerték a Xantus János vetélkedő erdélyi szakaszát. Jutalmul Szovátán nyaralhattak a versenyzők. Az iskolában kicserélték az ajtókat és ablakokat, az informatika laborba a 2005-ös esztendőben szereztek harminchárom új számítógépet, és az internet-hozzáférhetőségük is biztosított. /Csekéné Kolcsár Irén: Iskola a Palocsay kert szomszédságában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./
2007. május 9.
A marosvásárhelyi fejedelmi beiktatásról érkezett Kolozsvárra 1707. áprilisában II. Rákóczi Ferenc. Akkor avatta fel a volt jezsuita kollégiumban a Kolozsvári Nemes Ifjak Társaságát. Erre a 300 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek Kolozsváron a Kibédi Általános Iskola kisdiákjai Mátyus Ilona tanítónő vezetésével. A kirándulás csupán töredéke annak a tanítónő több mint egy évtizedes szellemi építőmunkájának. A tanítónő diákjaival a fejedelem és Mikes Kelemen nyomdokain járt Zágonban, Gyergyószárhegyen, Radnóton és Marosvásárhelyen. Régmúlt események helyszíneit keresték. A csoport tevékenysége része annak a nagyobb programnak, amelyet a Magyarország Felfedezői Szövetség gondosan megtervez évről évre, abból a meggondolásból, hogy járhatóbbá tegye az egymáshoz vezető utakat. Pályázatokat hirdetnek meg, amelyeken bárki részt vehet – gyerek, ifjú, felnőtt – határoktól függetlenül. Várfelderítői játékos kirándulásokat szerveznek. Kolozsváron, Tőkés Elek igazgató adott otthont a megemlékező ünnepségnek, a történelmi játéknak a Báthory István Elméleti Líceumban. A Kibédi Általános Iskola tanulói kapcsolódtak ahhoz a megemlékezés sorozathoz, amelyet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a marosvásárhelyi Vártemplom szervezett a háromszáz évvel ezelőtti eseményekről, Marosvásárhelyen. /Csekéné Kolcsár Irén: Kolozsvári Nemes Ifjak emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./
